Utolsó kommentek

  • KisPeye: Azért van ez így, mert az általános felfogás az, hogy amit jól csinálsz, az az alap. A minimum elv... (2013.01.14. 23:42) Autózás
  • KisPeye: Majd megszokod. Amióta öntudatra ébredtem (értsd: saját felfogás dolgokról, értékrend, egyebek, am... (2009.12.06. 02:09) Szösszenet
  • ziona: Én pedig a ti szalámitokat irigylem :) (2009.03.02. 00:03) Hogy került szalámi a kenyér mellé?
  • KisPeye: Fő a változatosság, pláne, hogy a nudli finom morzsásan (na tessék) és hagymásan is.... :) Amúgy ... (2009.02.23. 10:04) Gyúrtam vazze'!
  • Utolsó 20

Morzsili én volnék. Röviden vidám és optimista lány. Létszükségletnek tartom a firkászást, a beszélgetést és a morzsálást.

Licenc

Creative Commons Licenc

2010.04.10. 23:54 teadrinker13

Az ötödik Sally

Címkék: olvasás könyv én regény lélek ajándék érzés

Ajándékba kaptam ezt a regényt. Nagyon megtetszett a témája a hátlapon található leírás alapján, Daniel Keyes stílusa pedig alapból egy jó érv volt amellett, hogy olvassam el ezt a könyvét is.

Egy nő a főszereplője (Sally), akinek saját magán kívül még 4 személyisége van. Mind saját névvel rendelkezik, és teljesen más, mint a többi társa: Jinx agresszív, Bella buja, Derry végtelenül kedves és barátságos, Nola intelligens és ugyanakkor művész lélek. Egyenként véve mindenki annyira tökéletesen megfelel az előbb leírt jellemzésnek, hogy szinte már egyoldalú. Saját életviteleik vannak. Egyszerre csak egy lehet „kint”, vagyis csak egy bújhat Sally bőrébe. A dolgokat nagyon összezavarja az, hogy nem tudnak közvetlen módon egymás létezéséről (kivéve a nyomjelzőt, Derry-t), és mindenki értetlenül pislog amikor „előjön”, mert nem tudja, hogy hogyan és miért került oda ahol épp van, és hogy miért szaladt el úgy néhány óra, hogy fogalma sincs, mi történt azalatt. Aztán Sally pszichiáterhez fordul, mert sejti, hogy valami nincs rendben vele, s akkor onnan elindul a változás egy kacskaringós úton amit nagyon érdekes követni. (De ezt már nem mesélem el, hátha valaki kedvet kapott a könyvhöz.)

Valahol a regény közepén Nola megfogalmaz valami olyasmit, hogy az a többszörösen hasadt személyiség nem is olyan rossz dolog, mert így mindegyik tökéletes lehet egy-két dologban, és ha együtt veszünk egy embert az összes személyiségével, egy egészen érdekes, sokoldalú lénnyel állunk szemben. Ha meg lehetne oldani, hogy a többiek, akik épp „be vannak zárva”, tudják vagy lássák azt, ami kint folyik, vagy legalább csak annyit amennyit mindenképpen tudniuk kell, egész korrekt dolog volna több személyiséggel rendelkezni. Úgy működne az egész, mint egy megosztott rendszer: egy alkotó elem nem lehet tökéletes, de az egészet együtt véve lenne rá esély.

Ez az a gondolat, ami a legjobban foglalkoztatott a könyvvel kapcsolatban. Szerintem ez azért van, mert túl sokmindent szeretnék csinálni, a lehető legjobban. Lehetetlen, hogy tényleg működjön, és talán hülyeség is rajta gondolkodni. Jó dolog néha képtelenségeken elgondolkodni.
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://morzsili.blog.hu/api/trackback/id/tr471910876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása