Utolsó kommentek

  • KisPeye: Azért van ez így, mert az általános felfogás az, hogy amit jól csinálsz, az az alap. A minimum elv... (2013.01.14. 23:42) Autózás
  • KisPeye: Majd megszokod. Amióta öntudatra ébredtem (értsd: saját felfogás dolgokról, értékrend, egyebek, am... (2009.12.06. 02:09) Szösszenet
  • ziona: Én pedig a ti szalámitokat irigylem :) (2009.03.02. 00:03) Hogy került szalámi a kenyér mellé?
  • KisPeye: Fő a változatosság, pláne, hogy a nudli finom morzsásan (na tessék) és hagymásan is.... :) Amúgy ... (2009.02.23. 10:04) Gyúrtam vazze'!
  • Utolsó 20

Morzsili én volnék. Röviden vidám és optimista lány. Létszükségletnek tartom a firkászást, a beszélgetést és a morzsálást.

Licenc

Creative Commons Licenc

2009.08.03. 14:06 teadrinker13

Az a bizonyos motor, ami ha elromlik, fáj

Címkék: én siker önbizalom

Egészséges dolog a józanság keretein belül bízni magunkban, hogy egy komolyabb feladatot teljesíteni tudunk. Csak ez nem mindig megy, mert sajnos, az a típusú ember vagyok, akinek nem nehéz földbedöngölni az önbizalmát. A másik probléma pedig az, hogy az önbizalmam az életkedvemmel együtt vadul hullámzik, csak egészen ritkán van egyensúlynak nevezhető szinten.

Az utóbbi pár hétben beazonosítottam néhány olyan okot, amik elküldték a pozitív életfelfogáshoz szükséges láthatatlan dolgaimat a béka segge alá. Csak az a legnagyobb baj velük, hogy még nem tudom elvágni a kommunikációs csatornát köztük és a lelkem között, amikor sérülésveszély van.

Az ember társas lény, szüksége van mások támogatására és elismerésére, ahol ha nem is az önbizalom egész gyökere, de annak néhány ága található. Én nem hiszek annak aki azt mondja, hogy semmilyen téren nem érdekli, mit gondol más róla.

Tudom jól, hogy miben vagyok gyenge, és igyekszem nem elkerülni őket, hogy gyakoroljak és fejlődjek. De ha valaki már ezt szóvá teszi más(ok) előtt, vagy csak több olyan ember előtt bénázok akik előtt nem szeretnék, akkor egy időre elmegy a kedvemet attól, hogy olyasmit csináljak, amiben nem érzem magam szilárd talajon. Rosszabb esetben ilyenkor jön a beépített védekező-mechanizmusom, amit már felfedeztem egy-két családtagomban is: kínomban találok én is valami megjegyzést arra aki engem kritizált, de ez általában nem a legügyesebben megfogalmazott bölcsességem, és lehet, hogy fölösleges vagy röhelyes. Ilyenkor rátevődik még egy lapát anyag az idétlenség-érzetemre és ezzel aztán ideiglenesen a lelkimocsár legaljára süllyedek. Bizony-bizony egészségtelen ez így, de aggyal lelket irányítani nehéz dolog.

A rólam alkotott negatív véleményeket egészen színesen fogom fel, amikor visszahallom őket, és ember-függően kezelem, egyelőre nagyon széles skálán.

Nekem azt tanították, hogy négyszemközt az egyenes beszéd jól megrostált szavakkal, lehetőleg nyugodt hangon a legegészségesebb módszer, ha valakivel kínos dolgokat kell megbeszélni, mert ez okoz legkevésbé lelki sérülést. Én is ezt fogadom el mindenféle rossz érzés nélkül mástól. Jól is jönne mindenkihez egy publikus súgó-menü, ami közni a kínos dolgok listáját és egy szótárat, de még annak a rövidített verzióját is sokan lusták lennének elolvasni.

Az önbizalom-hiány mélyéről valami új sikerélmény, egy pozitív vélemény vagy egy érdekes élmény tud csak felhozni, ha épp nem megy már az agyamra az a sok életmód-tanácsadósdi, ahol egyszer azt mondják, hogy légy önmagad, aztán meg azt, hogy ha nem változol, meghalsz.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://morzsili.blog.hu/api/trackback/id/tr601286030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.