Néhány újabb töredék Müller Péter Szeretetkönyvéből.
Ötven éve élek egy boldog házasságban és az ismerőseim, akik néha irigyelnek minket, gyakran kérdik: nem unjátok még?
Megértem a kérdést.
A boldogság unalmas.
Nem történik benne semmi.
A boldogsághoz az kell, hogy semmit ne akarj. Elégedj meg azzal, hogy boldog vagy.
Minden más csak boldogtalanná tesz.
A nagymamámtól gyakran hallok ilyesmit, és más bölcs korát élő embertől is...
No de még egy idézet, ami egy kicsit messzebb található a könyvben, de én ebbe a posztba illesztem be:
Ha jól élünk, a szeretet sokkal fórróbb, mint a szerelem. (...) Amikor a szexus hordozórakétája leválik, s innentől kezdve már nem a földön araszolunk, hanem repülünk, egyre finomabb és magasabb lelki világok felé. Ha valami finomabb, az nemcsak szebb, de intenzívebb is! Magasabb rezgésszámon az élmények is újra megnőnek, maradandóbbak lesznek.
(...)
A szeretet több, mint a szerelem!
Ez akár egy esküvői meghívó mottója is lehetne.
Úgy vagyok ezekkel a gondolatokkal, mint általában az ütős idézetekkel: el is fogadom meg nem is, igazat is adok nekik meg nem is... De mindenképpen jól elgondolkodtatnak.
Volt olyan kapcsolatom, ahol ezt az unalmas boldogságot nem bírtam elviselni. És most ugyancsak egy ilyen "unalmas" viszonyom van, ami boldogít és felemel.
Utolsó kommentek