Morzsák

Elég feltűnő, hogy mostanában egyre szélesednek a hézagok a posztjaim között. Az az igazság, hogy néha olyannak érzem a blogomat, mint egy egyszezonos cipőt: csak rövid ideig érdekes, utána csak lapul a cipősszekrény mélyén, mert már nem talál a következő évben vásárolt…

Van néhány olyan ember, akivel nem ismerjük elég jól egymást. Mégis, ha nagy ritkán összefutunk, pl egy tea mellett beszélgetni, valami olyasmit érzek, mintha csak nagyon kevés hiányozna a legjobb barátom/barátnőm kategóriáig. Ilyenkor felszabadulok a gátlásaim alól és jól…

Ez egy idegölő várakozásból és a kényszer-semmittevésből inspirálódott poszt. Úgy is mondhatom, hogy elfojtott hiszti. De a net mindent megold. Az unalom első fázisát a Google Reader-rel lehet kimeríteni, mert akkor még nem lustult el az agyam, és érdekel valamennyire a külvilág…

Nem hittem a szememnek tegnapelőtt, amikor Sepsiszentgyörgyön, a Három rózsánál jártam. Azt mondják a helybeliek, hogy ez Románia egyetlen tejautomatája. Szerintem legalább olyan pihent szerkezet, mint a pöttyös túrórudi automaták a magyarországi strandokon. Még nem ittam belőle…

Egészséges dolog a józanság keretein belül bízni magunkban, hogy egy komolyabb feladatot teljesíteni tudunk. Csak ez nem mindig megy, mert sajnos, az a típusú ember vagyok, akinek nem nehéz földbedöngölni az önbizalmát. A másik probléma pedig az, hogy az önbizalmam az…