Morzsák

Mindenféle hiba elkövetése valamilyen szankciót von maga után. Egy kis semmiségért jó esetben csak egy figyelmeztetést írnak a rendőrök. Vajon nem dícsérnek meg, ha pl. csak 5 év után állítanak meg először valami apróságért, hogy eddig milyen "jógyerek" voltam?

Ha az átlag sofőrt megállítják a rendőrök akármi miatt, általában nem vág hozzá jó képet. Mi lenne, ha pl holnap engem kapnának el egy banális 10 km/h-s megengedett sebesség túllépésével, és én meg a legbarátságosabb mosolyomat elővéve kérnék egy dícséretet azért, amiért csak most történt velem először ilyesmi?

- Rosszat valamiről csakis akkor szabad mondani, ha kijavítható. Ez az emberekre is vonatkozik. Mindig azt nézd bennük, ami jó. A rosszból csak azt, ami javítható. Ami javíthatatlan, ami valakiben gyártási hiba, arról hallgatni kell.

- És azzal mi lesz? - kérdeztem.

- Azt rá kell bízni az Istenre.

Ez a mondat túl szépen hangzott nekem, mivel klerikális értelemben nem volt vallásos. Amikor látta, hogy nem értem, elmagyarázta:

- Senki sem szereti, ha helyette csinálnak valamit. Isten sem. Van olyan munka, amit meg kell hagyni neki. Az ő dolga. Bízd rá!

Müller Péter - Örömkönyv

Hajlamos vagyok mindenben a negatívumot látni. Szerintem sokan mások is. Ha valamibe nem tudok valamilyen formában belekötni, akkor az nem semmiség lehet, vagy csak rajtam van valami rózsaszín szemüveg (ezt meglehetősen ritkán hordom).

Hasznos gyakorlat lenne elharátozni, hogy pl. egy hétig igyekszem mindenben a jót és a javíthatót nézni :) Vagy mi lenne, ha valaki egy országos (vagy EU szintű, esetleg világméretű) nem negatív dolgokat leső hetet rendezne? Hmmm... pl. egyes újságok vagy hírműsorok szerkesztői vakációra mehetnének és az emberek foglalkozhatnának a hírvadászatnál építőbb jellegű dolgokkal, vagy azon a héten megmutatnánk nekünk a világ szebbik oldalát.

A reinkarnációk végtelen láncolatának ez az isteni célja. Mindenné kell válnunk, hogy megtanuljuk az egészet - s fölébredjünk belőle. Ezért csodáljuk a gazdag lelkű embert, mert ő már sokat tapasztalt, sok illúziója volt, s mindegyikből megtanult fölébredni.

(Müller Péter - Szeretetkönyv)

Néhány újabb töredék Müller Péter Szeretetkönyvéből.

Ötven éve élek egy boldog házasságban és az ismerőseim, akik néha irigyelnek minket, gyakran kérdik: nem unjátok még?

Megértem a kérdést.

A boldogság unalmas.

Nem történik benne semmi.

A boldogsághoz az kell, hogy semmit ne akarj. Elégedj meg azzal, hogy boldog vagy.

Minden más csak boldogtalanná tesz.

A nagymamámtól gyakran hallok ilyesmit, és más bölcs korát élő embertől is...

No de még egy idézet, ami egy kicsit messzebb található a könyvben, de én ebbe a posztba illesztem be:

A gyűlölet tapasztja össze az idegeneket. Ez az érzelmi csiriz adja minden rendszer és minden fanatikus vallásos mozgalom kohézióját.

(...)

A Vezér gondoskodik róla, hogy "népe" állandóan az ellenség gyűlöletét egye és igya. Ezzel táplálja bennünk az összetartozás testvéri érzését.

(...)

Az emberiséget nem az ideológiák, hanem érzelmek mozgatják.

Az ideológia nem más, mint az érzelmek utólagos igazolása. Gyűlöletek, félelmek vagy éppen vonzalmak olyan külső csomagolása, olyan hazugság, amely azt akarja elhitetni, hogy bennünket nem aljas szenvedély, hanem valamiféle magas eszme vezérel.

 

Müller Péter: Szeretetkönyv

Müller Péter Szeretetköny című művét olvasom. Még régebben kaptam Karácsonyra a szüleimtől, szerintem életem legnehezebb korszakában. Neki is estem, mert úgy gondoltam, megoldást nyújt az akkori problémáimra, de hamar abba is hagytam, mert nem találtam a varázsigét ami könnyedén megváltoztatja az életemet.

3 évet kellett még "érjen" a könyvespolcomon, hogy újra elkezdjem olvasni. (Amúgy elég sok könyvvel vagyok így, még azokkal is, amiket magamnak veszek.)

Tegnap kissé enyébb, naposabb téli idő volt. Gondoltuk A-val, hogy ki kéne mozdulni egy kicsit a házból és a retropolisz jegyében felfedezőútra indultunk a városban.

Lassan 5 éve élek Kolozsváron. Ez nem egy nagy város, mégis sok olyan része van, amit még nem sikerült megismerjek. Ilyen pl a Nagyboldogasszony, vagy más néven a Kálvária templom, amit nyugodtan lehetne egy más "felkapott túrista-templommal" egy lapon emlegetni, csak a Monostor nevű betondzsungelben van, ezért szerintem sokan azt sem tudják, hogy létezik, vagy azt hiszik, hogy csak egy kis semmi lakótelepi istenháza. Itt lehet olvasni a templom történelmi hátteréről és van ott fénykép is az egészről (nekünk nem sikerült már készíteni, mert kimerültek az elemek).

Úgy látszik, ha valaki egy nem túl sérülékeny tárgyat szeretne postázni, még arra is jobb, ha ráírja, hogy törékeny, ha nem akarja, hogy a Román Posta dolgozói frizbizzenek vele, vagy a földhöz csapkodják. Ez az üvegóra elég becsületesen be volt csomagolva. Nem mondom, hogy nem lehetett volna jobban, de szerintem így is tehetség kellett hozzá, hogy így összetörjön szállítás közben. Gratulálunk! A képen látszik, hogy nem csak az üveglapból sikerült puzzle-t csinálni, hanem az óra műanyag része is darabokban van. A postán átvételkor már hiába bontottuk ki tupackoval a csomagot az épp szolgálatban lévő alkalmazottak előtt, ők mosták kezeiket.

Egész jövőnket magába foglalja a múltunk. (Truman Capote)

Máshol mindig jobb, de ezt a másholt soha elérni nem lehet, mint a Jövőt se, mert abban a pillanatban Jelen lesz belőle, valóság, kézzelfogható szürkeség, mert az a Máshol és az a Jövő mindig máshol van és máskor. (Fekete István)

Senki sem gondolja, hogy tartozna valamivel, ha időt kapott, holott ez az egyetlen dolog, amelyet még a hálás ember sem tud viszonozni. (Lucius Annaeus Seneca)

Ajándékba kaptam ezt a regényt. Nagyon megtetszett a témája a hátlapon található leírás alapján, Daniel Keyes stílusa pedig alapból egy jó érv volt amellett, hogy olvassam el ezt a könyvét is.

Egy nő a főszereplője (Sally), akinek saját magán kívül még 4 személyisége van. Mind saját névvel rendelkezik, és teljesen más, mint a többi társa: Jinx agresszív, Bella buja, Derry végtelenül kedves és barátságos, Nola intelligens és ugyanakkor művész lélek.