Minden elvetemült házimunkagyűlölő 21. századi nő életében eljön az a pillanat, hogy rászánja magát legalább egy (nem instant, hanem "rendes") kávé vagy teafőzésre.
Pár éve már túl vagyok ezen az Entry-level-en, és elkészítettem néhány rendesebb ételt amik egész finomak lettek. És még csak jelentősebb kárt sem tettem a környezetemben vagy magamban (pl. nem tévesztett meg az, hogy a fórró edény pont úgy néz ki, mint a hideg edény). Állítólag egyenes úton haladok a jó feleség cím felé (egyelőre és még egy jó ideig nem a szó rendes értelmében, csak a pasikat első sorban/többek közt a gyomrukkal lehet megfogni, s ilyenkor sokan a feleség szóval tüntetik ki kedvesüket, de hallottam már anyukát is - ki-ki döntse el, melyik ijeszti meg a legkevésbé).
A kezdeti főzéssel kapcsolatos előítéleteim ellenére egészen megszerettem a dolgot, tegnapelőtt már magamtól álltam neki egy teljes ebédnek (természetesen még mindig csak olyan fogásoknak, amiknek az elkészítése a Príma konyha szerint kevesebb időbe telik mint 30 perc, mert az a valóságban úgyis több, legalábbis nekem). Sajnos, ezúttal bepótoltam minden hülyeséget ami az elmúlt egy hónap alatt kimaradt: az ebédből objektív kóstoló szája íze szerint a második fogásból csak a kolbász volt ehető, valószínűleg azért mert nem az én művem volt, és a desszert alma-szilva turmix, amit nem lehet elrontani. A leves még mindig számunkra ismeretlen okok miatt szörnyen erős volt, egy farkasfalka talán megbírta volna, de a vámpírok már nem, mert erősen fokhagymás volt. Minket 2 kanál után kiütött. Most talán a patkányok lakomáznak belőle, mert leküldtünk egy bő adagot a lefolyón, de lehet, nekik sincs étvágyuk hozzá.
Délután kenyeret szerettem volna sütni a házi kenyérsütőgépemmel, de az kétszer leállt, másodikra pedig se kép, se hang... azt hittem, elromlott, ebbe beletörődtem és kidobtam a félkész kenyér-masszát, mert a rendes sütőnk ebben az albérletben nem igazán használható. Másnap reggel kenyeret szerettem volna pirítani, és észrevettem, hogy a kenyérpirító sem működik. Na de az már túl sok lett volna így egyszerre! A kenyérpirítót máshova csatlakoztattam, és máris minden "megjavult". Újból nekiláttam a kenyérsütésnek, azaz a spéci lisztet, vizet és sót beledobáltam a kenyérsütő vödrébe. Közben a párom értékelte a tegnapelőtti főzöcskélési jószándékomat a kudarc ellenére, és ő is készített vacsorát: szalmakrumplit, magyarul hasábburgonyát, ami minden rosszul sikerült ételért kárpótolt. Itthon várt negyed óra vajúdás a házikenyérrel, mert csak negyed óra csapkodás és piszkálás után (a hangos káromkodás elmaradt hallgatóság hiányában) volt hajlandó kijönni a sütővedérből. De ez már csak hal a tortán.
Azt hiszem, következő néhány héten újra csak a kávé- és teafőzésre szűkítem a konyhai tevékenységmet.
...Melyik könyvesboltban lehet kapni az Utálok főzni c. szakácskönyvet?
Utolsó kommentek