A székely virtus vagy a magyar nemzeti önérzet sokszor azt diktálja errefelé, hogy rúgjuk csak, ahol lehet, a románokat. És ez fordítva is igaz. Pedig annak a számunkra nem is igazán kedves népnek van egy-két olyan tulajdonsága, amit ha felismernénk, megoldhatnánk a puskaporos helyzeteket. Sokan mondják, hogy babonás nép, és könnyen a lelkére lehet beszélni valamit, csak tálalás és érzelmi hullámhosszok eltalálásának kérdése.
Mi lenne, ha tennénk egy kísérletet? Például azt, hogy 2 évig nagyon előzékenyek és barátságosak lennénk velük. Persze ez nem jelenti azt, hogy teljesen felrúgnánk mindenféle helyi nemzetiségi törekvésünket, mert azért nem jó dolog a tükörbe állni és szembeköpni magunkat. Csak egy kicsit racionálisabban kéne gondolkozni és cselekedni, na meg persze beszélni az "ellenféllel". Ha valami probléma adódik, csak szigorúan a legnyájasabb vérbeli britt úriember modorában küldenénk vissza őket a jó öreg édesanyjukba. Ha kényes vizekre evezünk beszélgetéskor, pl. a területi autonómia kérdésére, hozzunk fel csakis észérveket, és minenképpen kerüljük azt az értelmetlen témát, hogy melyik nép volt itt előbb, mert a több mint ezer éves dolgok nem a mai adminisztrációhoz tartoznak. Abban az esetben, ha a beszélgetőtárs mégis köti az ebet a karóhoz a gyökerei ügyében, hogy márpedig ő volt itt előbb, kérdezzük meg diplomatikusan tőle, hogy miket valósított meg, amíg mi, vagyis a mi magyar őseink még nem voltak itt. Ezután higgadt hangnemben el lehet mesélni népünk érdemeit is, tudományos bizonyítékokkal alátámasztva. Az már megint más kérdés, hogy sokuknak kölyökkorukban alaposan megmosták az agyát, és nem hajlandóak a fától az erdőt meglátni, és ezen a bizonyos ponton kinyílik az ember zsebében a bicska. De ha valakinek egyszer megmosták az agyát, az azt jelenti, hogy másodjára is meg lehet mosni. Szóval hajrá, beszéljünk hatékonyan lyukat a gyomrukba.
Tudom, hogy ez itt mifelénk nagyon kivitelezhetetlenül hangzik, mert a vér nem válik vízzé, és amúgy is már ott veszne a dolog, hogy a magyar eleve nem az összetartásról híres, és amíg mi ölnénk egymást az új elmélet miatt, addig a román komák csak röhögnének a markukban.
Nekem az egyetemen már kicsiben működött ez a megszelidítés. Nem tudom, hogy ők ott legbelül mit gondolnak rólam, vagy másokról, de az a lényeg, hogy fizikailag és verbálisan nem bántjuk egymást, sőt, egészen kulturáltan elbeszélgetünk.
Utolsó kommentek