Müller Péter Szeretetköny című művét olvasom. Még régebben kaptam Karácsonyra a szüleimtől, szerintem életem legnehezebb korszakában. Neki is estem, mert úgy gondoltam, megoldást nyújt az akkori problémáimra, de hamar abba is hagytam, mert nem találtam a varázsigét ami könnyedén megváltoztatja az életemet.
3 évet kellett még "érjen" a könyvespolcomon, hogy újra elkezdjem olvasni. (Amúgy elég sok könyvvel vagyok így, még azokkal is, amiket magamnak veszek.) Már nagyrészt el is felejtettem, miket olvastam belőle, ezért újra az elején kezdtem. Most pedig hihetetlenül nagy hatással van rám. Talán azért, mert az utóbbi néhány évben megváltoztam.
Miről szól?... Hát... a szeretetről. Na jó, ez nem ennyire egyszerű. Nem is lehet most itt pár rövid, érthető mondatban megfogalmazni. Súlya van annak, amit Müller Péter ebben a könyven leír. 18-as karikával nem szabad megbélyegezni, de aki mégis kamasz korában olvasná el a művet, annak ajánlom, hogy olvassa el később is, kb 10-15, vagy akár több év múlva. És ne valamilyen tömegközlekedési eszközön, vagy egy hivatalban, várakozás közben! Nagyon elgondolkodtató, pedig ha csak felszínesen nézzük, semmi drámai nincs benne és semmi hittérítés-jellegű dolog.
No de itt van egy kicsit gyakorlatiasabb könyvleírás. Ebben az egyetlenegy dolog, amivel egyelőre nem értek egyet, az az, hogy a könyv megtanít szeretni. Az, hogy segít továbblépni, már egészen másképp hangzik.
Újabban szokásom post-it-okat ragasztgatni a könyvek lapjaira, ha valami érdekes dolgot találok, ami különösen megfog valamiért és ami önálló idézetként is "működik". Mivel ez a könyv különösen megérintette a lelkemet, szeretném, ha valahol nyoma maradna a vele kapcsolatos gondolataimnak. A következő pár bejegyzésem egy-egy ilyen idézettel fog foglalkozni.
Utolsó kommentek