Pillanatyi hangulatkép. Félig-meddig jövőképbe megy át.
Pillanatyi hangulatkép. Félig-meddig jövőképbe megy át.
Mit nekünk válság? Van itthon munka! Szilárd a banki rendszerünk, van elég tartalék is. Más országokban bajok vannak, sorra mennek csődbe a nagy cégek, bocsátják el a sok munkást, DE ITTHON... Bátran hazajöhet 500 ezer ember, kap itthon is olyan munkát, amilyet Olaszországban vagy Spanyolországban végzett (építkezés, mezőgazgaság), legfeljebb nem kap érte annyi pénzt, de az már annyira mellékes, fő az, hogy munka legyen és az emberek ne lógassák... semmijüket.
Még ha ez a hír csak kamu, még mindig jobb mint a többi média-ijesztgetés, ami egy kicsit nagyobbra pumpálja a válságot mint amekkora az valójában. Legalább van benne egy kevéske optimizmus. Vagy néphülyítés és mégsem jó?
A figyelmeztető plakát-gyártó személyzet nem hagy alább a munkájával. A falon egy 1,5 m magasan található lábnyom fölé ragasztva írja a következőt:
Kérjük, többé ne támaszkodjatok a lábaitokkal a falhoz. Köszönjük.
Ez a plakát vajon ironikus válasz a WC-ben találhatóra? Vagy tényleg valaki másfél méter magasan pihentette a lábát a falon, és erre jött a felháborodott, ferdén a falra ragasztott válasz?
Szomorú, hogy szükség van ezekre, de ha nem tudja az ember, hogy sírjon-e vagy nevessen a helyzeten, inkább nevessen, legalább ezek a hülyeségek jobb kedvre derítik.
Itt van egy új csemege a székely nyelvlecke-kedvelőknek. Autentikus ízes sztori és nyelvezet. De többet nem is kommentálom. Tessék megnézni! Kezicsókolom.
Mozgalmasnak ígérkezik a hétvége. Hosszú lesz, hogy minden beleférjen. Vasárnap zajlanak a választások. Hétfőn van december elseje, tehát Romániában szabadnap. Valamelyik este (ez helyfüggő) kigyúlnak a városokban a karácsonyi fények. És ott vannak az én dolgaim is.
Székelyföldet sokan látogatják Újév körül. Gyönyörű a táj, jókat lehet mulatni vagy sízni. A hely szelleme jobban megfogja az embert, ha utazás előtt egy kicsit megismerkedik néhány fontosabb székely szóval. Nem csak kulturális szempontból gazgagodik így az ember, hanem megérti, hogy mit is szeretnének az őslakosok mondani egyes vendéglátó ipari egységekben, és ha már a gazgadságot emlegettem... aki haladó szintre sikerült gyúrja magát, még az is előfordulhat, hogy nem könnyítik meg annyira a zsebét.
99%-ban késésben vagyok, 50%-ban el is kések. Mondhatjuk úgy is, hogy a késés már rutin dolog nálam, pedig nagyon kellemetlenül érzem magam miatta. Buszozás közben őrlöm is rendesen az idegeimet, hogy már megint miért nem indultam el időben, miért fogom ki mindig dugót, miért midig pont a busz előtt vált pirosra a lámpa, stb. Fokozza a hangulatomat amikor sztereóban köhögnek, vagy leül mellém egy büdös nénike, esetleg bácsika, és még jól gyomorszájon is könyököl.
Egészen megszokott és normális dolog mostanában, hogy Karácsony előtt 2 hónappal vásárolhatunk szaloncukrot, ünnepi csomagolást, mikulássapkát vagy hajpánttal fejre szerkeszthető rénszarvasagancsot.
Annak, aki frissíteni szeretné a téli jelmeztárát, ajánlom a képen látható elmés alkotást. (A New Yorker-ben lehet beszerezni, az árát sajnos nem lestem meg.)
Lássuk csak, mit is lehet vele kezdeni...
Utolsó kommentek