Ritkán találkoztunk, mégis úgy érzem, jól ismert. Azt hiszem, nagyon az emberek veséjébe látott. Egyből rá tudott mutatni az ex-barátaim fő vonásaira, pedig nem sokat időztünk nála, még csak nem is pletykált senkivel. Szeretett is, csak nem úgy, ahogy természetes volt számomra a szeretet megnyilvánulási formája. Hát igen... egy gyereket könnyen lehet befolyásolni. Persze ezt csak most tudom felfogni, érettebb aggyal, és úgy, hogy nem otthon tanulok: távol vagyok, van rá alkalmam, hogy elgondolkodjak ezen-azon. Egy nagy táblát is másképp lát az ember, ha hátramegy pár lépést, és nem fél méterről nézi.
Többször vagyok úgy, hogy eszembe jut valami felnőtt fejjel, amit olyasvalakivel osztanék meg, aki már sajnos nincs köztünk. Vagy csak egyszerűen sajnálom, hogy nem ismerhettem meg jobban, mert túlságosan gyerek voltam még (bármilyen értelemben), amikor meghalt.
Utolsó kommentek