Nem vezetek olvasónaplót, de van egy füzetem, ahova kiírok egy-két részt azokból a könyvekből, amiket olvastam. Azzal a szándékkal indultam a könyvespolchoz, hogy keresek az idézetgyűjteményemből valami jót, ami ide illik, és pontosabban leírja a pillanatnyi hangulatomat, mint ahogy én most meg tudnám fogalmazni. Sajnos, az már nem jutott eszembe, hogy az olvasós füzetem nincs velem. (Ilyen az, amikor az ember két helyen lakik.) Az itthon hagyott könyveim közt sem találtam meg azt, amit akartam. A képpekkel és a zenével is ez a helyzet.
Üresség? Kiégés? Ezek olyan csúnyán hangzanak. Álmos is vagyok istenesen, de az meg túl banális, és ebben az órában nem csoda. Kísértenek a befejezetlen projektjeim.
A legnagyobb bajom talán a hiányérzet. Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire nehezen emészthető dolog. Most érzem csak át, hogy annak az elcsépelt kis szónak, hogy hiányzol, mekkora súlya van.
Utolsó kommentek