Egy (kétségbeesett?) pasinak eszébe jutott, hogy 4 éve meglátott egy helybeli ifjúsági szervezet pincéjében, ahol épp sakkversenyen vettünk részt. Pár napja sikerült megtaláljon az iwiw-en. Küldött üzenetet. Először tisztázta, hol és milyen körülmények között találkoztunk - ez 4 sor volt, amit 1-2 bók követett, majd a LÉNYEG, hogy akár lehetne köztünk valami, mindez 2 sorba tömörítve.

Kíváncsiságból megnéztem a szóban forgó egyén életkorát, és elképedtem amikor megláttam, hogy 34 éves! Szomorú, hogy az ő korában nem futja több nőbecserkészési kreativitásra. Miután azt válaszoltam neki, hogy egyrészt perpillanat boldog párkapcsolatban élek, másrészt meg amúgy sem lenne sok esélye nálam a fennebb leírt  nyers közeledéssel, írt egy rövidke "elnézést kérek"-et. Szerintem ezzel most abba is marad az próbálkozása, hogy engem megkapjon.

Ő nem az első ember akinek hasonló üzenet után nemet mondtam.

Tévedés ne essék, nem a kiosztogatott kosarakkal szeretnék dicsekedni, hanem csak egy (szerintem) nem épp szerencsés közeledési formára szeretném felhívni a figyelmet, és nem is azért, mert a kommunikáció istenének tartom magam (követtem el hasonló hülyeséget, de az 15-16 éves kis csitri koromban volt).

Gondolkodjuk csak el a párválasztási ösztönökön! Mittudom én milyen (brit vagy amerikai) kutatók szerint sok férfi egyéjszakás kalandnál tartósabb kapcsolatra tudat alatt azokat a nőket vadássza, akik valamiben emlékeztetik őket az édesanyjukra; a nagyon vékonynál kicsit szélesebb csípőjűek is előnyt élveznek, mert alkalmasabbak az utód kihordására. És ezt a sorozatot még folytatni lehete, de most nem mennék résztesebben bele.

Nos, minden bizonnyal általánosíthatok abban, hogy mi, nők, szeretjük, ha az emberünk ügyesen boldogul ismeretlen helyzetekben és problémamegoldó készséggel rendelkezik, vagyis intelligens és kreatív. Ez az első benyomásnál (itt nem feltétlenül az első szexet értem) 90%-ban kiderül és döntő lehet.