Hova tűntem...? Hátat fordítottam egy halom projektnek és tanulnivalónak, mert már ősszel elhatároztuk négyen, hogy Bécsben szilveszterezünk.

Persze eléggé bili füle hangulatban voltam, amikor láttam, hogy hiába kínlódtam napokig eredmény nélkül két projekten és nem tudom folytatni őket az utazás miatt. Titokban reménykedtem benne, hogy valamikor két városnéző séta között, melegedés közben jut idő dolgozni rajtuk, de ahogy elhagytam a szülői házat, ez a késztetés megszűnt, a kirándulás alatt a laptopom elő sem került a táskából, csak hazafelé az úton, és akkor is kevesebb mint 10 percre.

Igaziból most kezdem felfogni felnőtté válós fejjel, hogy mi is a jelentősége egy munkahelyi szabadságnak (persze a munkahely még odébb van). A kirándulás jót tett: kiszellőzött az agyam, nem foglalkoztam semmi sulis problémával. Az otthoni gondjaimtól is megkönnyebbedtem, mert volt akinek elmondjam, hogy mi bánt, és ezzel együtt mintha össze is zsugorodott a súlyuk.

Remélem, tanulás szempontjából ez a kis kiruccanás pozitívan fog hatni és teljesen más lelkülettel megyek neki a leadásoknak és a vizsgáknak mint az eddigi két évben, szorgalmasan eltöltött téli vakáció után. Tömörebben megfogalmazva: szárnyalás lesz, nem szarnyalás.